2. Rész

Szép őszi nap volt, amikor csengettek a Ronmark ház ajtaján. Candy anyukája nyitott ajtót és egy furcsa, rózsaszin habos ruhás lány állt előtte.

-Üdv. Szólna Candynek? A barátnője vagyok.

-Candy, egy rózsaszin ruhás fura lány keres.

Candy szinte ledöbbent. Nagyon félt, nehogy az édesanyja megtudja, mire is készül. Gyorsan kiszaladt a bejárati ajtó elé, ahol valóban Kendra állt.

-Kendra? Mit keresel itt? Honnan tudod, hogy hol lakom?

-A menedzsered vagyok. Annak az a feladata, hogy mindent tudjon a támogatottjairól, nemde.

Gyere ki a kertbe-mondta dühösen Candy, majd a hátsókertbe vonszolta menedzserét.

-Szóval, mi a baj?

-A baj, csak az, hogy egy együttesnek szüksége van dalokra. A dalokban pedig dalszöveg van. Ami nekünk nincs. Egy szárnyaló nóta kéne, amit minden ember dúdolna.-magyarázta a helyzetet Kendra .

-Na, jó, de honnan szerezzünk zenét?-kérdezte a lány értetlenkedve.

-Honnan, honnan. Hát irjatok! A csapatban biztos van egy-két tehetséges dalszövegiró. Egy hét múlva legyen meg minimum egy dalszöveg.-mondta durván Kendra, majd ahogy jött, úgy ment el.

-Most mit tegyek? Van egy együttesem, de még közös dalunk sincs. A legjobb lenne most abbahagyni ezt a hülyeséget, míg még nem késő.

Ahogy Candy a szobájába ment, hirtelen eszébe jutott valami. Egy emlék. Amikor 13 éves volt, irt egy rakás dalszöveget, dallammal együtt, persze lekottázatlanul, mivel ahhoz nem értett. Az idő azonban telt és a lány rájött, hogy belőle sosem lehet énekesnő, igy eltette az álmaival együtt a dalszövegeket egy dobozkába, onnan pedig a fiókba.

Candy lassan odament a fiókhoz.

-Már keze a fiókon volt.

-Kinyissalak, ne nyissalak?-kérdezte magától, ám a következő pillanatban már ki is húzta a fiókot, ahol még mindig ott volt a dobozka.

A lány kiszedte belőle az értékes dalszövegeit, melyek arról szóltak, ami egy tinédzser lány fantáziáját érdekli: voltak szerelmes , csalódásról szóló  és az élet örömeiről, fájdalmairól szóló dalok.

Candy el is csodálkozott azon, hogy hogyan lehet az, hogy igy, 16 éves fejjel is úgyanúgy vélekedik a világról, mint 13 évesen. Eszébe jutott az, hogy mennyire irigyelték, és irigylik most is azért, mert gazdag! Pedig ő nem is ezt választotta. Ő szivesebben lette volna szegény, de boldog, mintsem gazdag, de lekileg szegény!

Mert Candy élete bár csupa rózsaszinnek tűnt, belül azonban teljesen más volt minden…

Pont akkor Gill mint vendég volt Candyéknél, a vendégszobában aludt. A lány pont akkor nézett be az ajtón, amikor Candy a szövegeket böngészte.

Kiváncsi volt, vajon mit nézhetett a lány annyira, igy éjszaka beosont a szobájába és megpillantotta a fiókra tett szövegeket. Halkan leemelte onnon, majd leült a földre és olvasni kezdte azokat…

-Apám, hogy ezek milyen jók? Vajon Candy irta őket? –gondolta Gill, aki nagyon elcsodálkozott azon, hogy Candy milyen szomorú szövegeket is irt.

-Hogy tud valaki ennyire pozitivan és búskomoran gondolkodni? Ha ezt tényleg Candy irta, akkor…

De Gill nem fejezte be a mondatot, gyorsan visszatette a szövegeket a helyére, majd lelépett a szobából.

Másnap Gill első dolga volt Candyvel beszélni.

-Figyelj, Candy…Tegnap, véletlenül…vagyis direkt elolvastam azokat a dalszövegeket…Azokat te irtad?

-Mi? Hogy merészeltél hozzájuk nyúlni? Azok a szövegek az életem részei és ne gondold, hogy nyilvánosságra hozom őket.

-De miért? Hiszen nagyon jók!

-De azok az életem részei, mint az embereknek a naplójuk, nekem olyanok ők. Te kiteregetnéd a naplód részleteit?

-De Candy! Kendra egy hetet adott arra, hogy megirjunk legalább egy dalt. Ha nem, akkor…

-Nem érdekel! Ha csak ezen múlik, akkor nem! Talán ez egy jel, hogy az együttesnek nincs jövője…

-Ja, vagy csak te akarod azt, hogy ne legyen!!!Mert megijedtél, nem is gondoltad, hogy az együttes ötlet tényleg beköhet, de bejött! Kérlek! Legalább egy dalt! Csak válaszd ki, hogy melyik legyen az!!!

-Nem is tudom…Talán egy dalról még szó lehet. De csak egyről.

-Köszi, Candy, olyan boldog vagyok.